Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kétnapos kirándulás Kőszeg-Szombathely,2012

Kirándulás a Kámoni és a Jeli Arborétumba

 

Egy már régóta tervezett kirándulás vált valóra, amikor 2012. május 20-án a kertbarát kör látogatást tett Magyarország két egyedülálló arborétumába.

Első utunk a Kámoni Arborétumba vezetett, ahol egy nemrégiben felújított kertet csodálhattunk meg. Nemcsak a kert szépült meg, hanem egy minden igényt kielégítő oktató- és látogatóközponttal is bővült az arborétum.

Az arborétum alapítója dr. Saághy István volt, aki a családi birtokukra számos hazánkban idegen fásszárú növényt telepített be. Jó kapcsolatot ápolt a kor több szenvedélyes botanikusával és gyűjtőjével. Ezen kapcsolatok útján gyarapította növénygyűjteményét. Az akkoriban megjelent kertészeti lapban 300 fenyő és 800 lombos fajt említenek a birtokán.

Számos fafaj honosítási kísérleteit írta le tanulmányaiban.

Súlyos betegsége következtében már nem tudott szeretett növényeivel úgy foglalkozni, ahogy szeretett volna. A hazai körülmények végül arra kényszerítették, hogy elhagyja az országot, ahol néhány hónap múlva elhunyt.

Az arborétum 1947-ben állami tulajdonba került. Az arborétum bővítését Bánó István okl. erdőmérnöknek köszönhetjük, aki először felmérte, majd felújította a Saághy által telepített területet. Az ő keze munkáját dicséri a megtriplázott terület, valamint az itt létrehozott kutatóbázis.

Lassú sétával indult látogatásunk, ahol minden zugban és szegletben láthattunk valami számunkra új, addig ismeretlen fafajt, melynek fel- és megismerésében segítségünkre voltak a növényeket jelölő táblák.

A kertbe tervezett 1 órás sétánk megduplázódott, és kijelenthetem, tudtunk volna még több időt is eltölteni ebben a nyugalmas, város zajától mentes, elgondolkodtató kertben.

Utunk azonban tovább vezetett a Jeli Arborétumba.

Az arborétumot 1922-ben kezdte kialakítani gróf Ambrózy- Migazzi István, aki a Felvidékről, Malonyáról származott. Már ott is szeretett volna egy rododendron gyűjteményt létrehozni, de el kellett hagynia szülőföldjét. Így keresett Magyarországon egy területet, amely alkalmas a szenvedélyének, a rododendron igényeinek. Ezt meg is találta Kám község határában, ahol először a rododendronok számára szükséges-párás, szűrt fény kialakításához nélkülözhetetlen- több tucat fenyőféle, tiszafa, buxus, babérmeggy betelepítését végezte el. Az utakat páfrányokkal, liliomokkal és nárciszokkal szegélyezte, ezzel is újabb látnivalót biztosítva az ide látogatóknak. Ezután kezdte el a rododendronok betelepítését. Kemény munkája gyümölcsét nem sokáig élvezhette, ugyanis 1933-ben elhunyt. Az ezt követő 20 évben a kert az enyészeté lett. A betelepített növényeket kiszorították az akácosok, borókások, nyíresek.

A kertet 1953-ban védetté nyilvánították, ahol egy elvégzett felmérés során kiderült, hogy a gróf által telepített növények közül összesen 15 fenyő és 19 lombhullató fa maradt fenn.

Az 1960-as években a gróf által megálmodott kert helyreállítása megkezdődött. Az arborétum többi részén kísérleti telepítések indultak. Egyedi tájkerteket alakítottak ki, ahol megtekinthető milyen- Magyarországgal megegyező szélességi fokon fekvő, valamint domborzatával megegyező- erdőtársulások találhatók Kínában, Japánban, Amerikában, a Kaukázusban.

Az 1970-es évektől számtalan neves botanikus és erdész dolgozott az arborétum továbbfejlesztésén, amely a gróf által épített 5ha-os területről 75ha-os méretűre duzzadt.

Az arborétumban a számtalan rododendron mellett fellelhető 39 különböző nyírfajta, valamint a fenyőfélék száma is meghaladja az 50-et. Ezeken kívül láthatunk még a lágyszárú hagymás, hagymagumós, gyöktörzses növények 100- nál is több fajtáját.

Már a parkolóban rengeteg gépkocsi és busz várakozott, amikor is felmerült bennünk, hogyan fog ennyi ember elférni, és nyugodtan élvezni a kert szépségét. Mintha egy varázserdőbe léptünk volna a bejáratnál, végtelen csönd, szemkápráztató szépség fogadott bennünket. Az emberek átérezték a természet csodáját és maguk is részesévé váltak. Nem volt rohanó, kapkodó embertömeg, sokkal inkább egymásra mosolygó, ebben a varázslatban osztozó egyének. Délutánunk nagy részét itt töltöttük, ámulva a rengeteg látnivalón, a virágpompában fénylő, illatukkal csábító rododendronok között. A meghittség még a hazainduláskor is érezhető volt a tagokon.

Csodálatos élmény volt a két arborétumot megcsodálni, számtalan élménnyel gazdagodva hazatérni. Ezen kirándulás emlékét még sokáig meg fogom őrizni. Természetesen vissza fogok térni, ugyanis ezt a csodát nem elég egyszer látni.

 

Forrás: Somkuthy Ferenc- dr. Tóth József: A Kámoni Arborétum és az alapító Saághy család története

Szombathelyi Erdészeti Zrt. kiadványa

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.